A tavaszi szünet második napján iskolánk 8.b osztályos tanulói útra keltek Budapestre, hogy a Vígszínházban megtekintsék Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regénye nyomán készült zenés játékot.

A két felvonásos darab elvarázsolt bennünket, egyik ámulatból a másikba estünk. Az 5.-es irodalom házi olvasmányunk életre kelt a színpadon. Rácz tanár úr és a Pál utcai fiúk iskolai nyitójelenete után izgatottan vártuk, hogyan jelenik meg a színpadon a grund és a füvészkert, tényleg vízbe fog-e esni háromszor is Nemecsek Ernő, lesznek-e homokbombák a Pál utcai fiúk és a vörösingesek csatájában.

A színpad elülső részén egy keskeny sávban víz volt, a medencében valóban megfürdött háromszor is a kis, szőke közlegény, sőt Áts Feri parancsára az einstandot elkövető Pásztor fivérek is nyakig buggyantak a „tóban”.

A fülbemászó dallamok ritmusossága magával ragadó volt, hatalmas taps követte minden egyes dalbetétet. A megható jeleneteket lélegzet-visszafojtva nézte-hallgatta a közönség, szinte ereje volt a csöndnek.

Az érzékenyebb lelkű nézők egy-két könnycseppet elmorzsoltak a szemük sarkában a darab végén: a küzdelem a labdaterületért, Nemecsek áldozatvállalása mondhatni hiábavaló volt, hiszen a grund helyén lakóház fog épülni. Tudtuk, hogy ez a történet vége, mégis nagyon megrázó volt ez a jelenet.

Csak ültünk a színházban, és ámultunk a színpadképen, a minimális és egyúttal többfunkciós díszletek ötletességén, a tehetséges színészek és táncosok profi játékán, és a darab végén széttapsoltuk a tenyerünket.

Terhesné Rozik Edit, osztályfőnök, magyartanár