A múltba merült hangok láncát összefüggésük értelme kiemeli az emlékezés jelenébe….
és rég elfelejtett dolgok válnak ki a múltnak ködéből.
az utolsók az elsőkre utalnak, és tőlük kapják értelmüket.
Így idézik egymást az események is.
Régmúlt pillanatok ébrednek elevenné az értelmes sors szerves egységében.
(Balázs Béla: Álmodó ifjúság)
Száz év.
Egy évszázad.
Iskola.Elemi, nép és általános.
Benne gyerekek, tanítók, tanárok.
Épület, terem, pad, tábla és kréta.
Táska, könyv és füzet.
Csengőszó.
Örök fogalmak, amik el nem tűnhetnek, csak új értelmet kaphatnak az évek múltán.
Nincs, akinek ne lenne köze hozzá.
Magasztos, szent hely, az ember, a tudás, a jövő bölcsoje, de – közönségesen – gyermekeink mindennapjainak, cseppet sem ünnepi életterének fontos helyszíne.
Százéves Újszeged első iskolája.
Tiszteletet parancsoló az eltelt, át- és megélt dő.
Aki az iskolában van, akár tanul, akár tanít, az hat is.
A pedagógus piciny mozzanatokkal neveli, alakítja tanítványát, és közvetíti neki sok száz év tudás-, tapasztalatanyagát.A tanár az, aki mindig újra meg újra, szinte minden nebulóval újrakezdve járja az utat, amin évek múltán a tanítvány már nélküle, önállóan fog továbbmenni.
A tanuló társaira, tanáraira, a tanár tanítványaira, kollegáira, szülőkre, ők viszont mindannyian egymásra hatnak.Így jön létre az iskola, s lesz annak ez által szelleme, lelke, élete.
Hány kezdés – újrakezdés rejlik a száz évben!
Hány kiváló tanár, s náluk hányszor több ragyogó tanítvány.
Ezt együtt látni, érezni, tudni – mekkora erő, mennyi nagyszerűség!
Ez teszi az ISKOLÁT!
Ez által van múltja, jelene és jövője!
Ebből van tartalma – tartása és ereje!
Ezért kell őrizni, óvni s hagyni élni, hogy teljesíthesse be hivatását, mert a legnagyszerűbbet, embert és jövőt alakítani hivatott.
Tisztelet mindazoknak, tanítványoknak és tanítóknak, akik előttünk tették iskolává a százéves falakat.
110 éves Újszeged első iskolája, de 165 évvel ezelőtt, 1841-ben már állt iskola Újszegeden, ami másfél éves működése után feloszlott, mert fenntartását nem biztosította a község.
1861-ben, 20 év múlva újra megnyílt az iskola, de csak két évre, mert akkor meg a tanítót nem tudták fizetni. Évekre rá, a Torontál megyei tanfelügyelő ismét iskolát állíttat, de akkor tanítót nem kaptak.
Az 1877-es árvíz idején még állt az iskola. Az épület épen marad, de a partszakasz szabályozása miatt leromboltatott. Ekkortól az újszegediek a belvárosi iskolába járnak, hídnyitások, jégzajlások akadályozzák a tiszai átkelést.1895. augusztus 14-én Szegedi Napló ezt írja:
„A király látogatása nagy lendületet ad az oktatás ügynek,…… el vannak határozva Újszegeden egy teljes új iskola emelésére.”
Az 1897-98-as tanévben egy vegyes osztállyal megindul a tanítás az új iskolában.1897-től az 1901-es tanévig már két osztályban tanítanak.1914. január 24-i Szegedi Friss Újság szerint:„Az újszegediek keservesen panaszkodnak, mert régi, alkalmatlan helyre vannak beszorítva.” Két teremben 120-160 tanuló tanul váltott tanítással.
1924-ben négy tantermessé,
1932-től öt tantermessé fejlődik az iskola.
A II. világháború után a vasúti híd, a Kendergyár, a vasútállomás bombázása következtében az iskolát is találatok érik, újjá kell építeni.
1946-ban az újjáépítésre gyűjtés indul. Öt tanterem elkészül, a tanítás megindul „tizenkét tanerővel, s közülük csak egy az újszegedi”.
1948-ban 399 tanuló még mindig öt tanteremben tanul.
Bekövetkezik az államosítás.
1948. augusztusban helyhiány miatt két termet kap az iskola a Vakok Intézetétől, de még hármat igényel.
1960. május 25-én felveszi a Mező Imre nevet.
1967. december 28-án a Délmagyarország írja:
„az év végi tanácsülésen döntöttek, hogy a Mező Imre iskolát 16 tanteremmel bővítik.”
Az 1969 áprilisi iskolaavatásra csak 12 tanterem épült meg.
1990 óta újra a régi nevét viseli a Tisza-parti Általános Iskola.
Máté Eszter
igazgató