Lackfi János: Tanulságok

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
addig jár a korsó, amíg ér takaród.

Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,
akinek nem inge, az lel majd aranyat.
Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,
nem fér meg két dudás, maga esik bele.

Éppoly kicsi a bors, mint a rosta lika,
odakinn tágasabb, de benn a barika.
Beszélni színezüst, másik fülén kimegy,
nem vénember azért Mohamedhez a hegy.

Falra borsót, kemény dió, legszebb öröm,
világtalant vezet, zsák foltját, kő kövön.
Szamár szenved, habár nagyot nem érdemel,
holló a hollónak harapást szőrivel.

Kicsi, ámde erős, mint halottnak a csók
járt utat el ne hagyj, a másik lábam ott.
Kinek a pap, kinek hány nap még a világ,
ló is botlik, előbb, mint a sánta kutyák.

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
előre ne igyunk, tolláról madarat,
jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.