Iskolaépítés

Míg az 1960-as években Szegeden az új lakótelepen – Tarján városrészben – sorra épültek az új iskolák, addig a belvárosban elhasználódtak az iskolaépületek.

1967-ben az év végi tanácsülésen döntöttek arról, hogy a “Mező Imre iskolát jövőre 16 tanteremmel bővítsék.” (idézet: Délmagyarország 1967. december 28.)
A terv szép volt, de az akkori anyagi helyzet miatt “csak” 12 tantermes lett az iskola, amely akkor a tanulók és az iskolában tanító tanárok számára csodának tűnt. Természettudományi előadó! Szaktantermi rendszer, amelyet addig csak irigyelve néztünk más új iskolában! Parkettás tornaterem! A régi épülettel összehasonlítva melegséggel töltött el bennünket a világos, parkettás termek látványa, előtte olajos padlós teremben tanultak a gyerekek. A magasföldszinten pedig könyvtár, ami ma már 13 000 kötetes! Külön úttörőszoba, ma diákszoba! Tágas tanári az igazgatói irodával, helyettesi és gazdasági irodákkal!

1969. április 2-án vettük boldogan birtokba az új iskolát, ami azóta egyre szűkebbnek bizonyul.

Az Odessza lakótelep bővült, és egyre több gyermek járt hozzánk.

Arra kényszerült az iskola, hogy ismét váltott műszakban tanítson. Évfolyamonként három párhuzamos osztályunk is volt, és a mi két épületünk együtt sem volt elegendő a csak délelőtti tanításra.

Az Odessza II. számú iskola 1978-ra épült fel, és ez enyhített gondjainkon.
Az iskolavezetésünknek az volt az elve, hogy minden C osztály kerüljön át az új iskolába, – az alsósok osztálytanítóikkal együtt.

A felsős szaktanárok közül – tantestületi megegyezés alapján – azok kerültek át, akik az utóbbi időben lettek a tanári kar tagjai.

A különválás szükségességét éreztük ugyan, mégis nagyon fájlaltuk.

A rendszerváltás után intézményünk újra Tisza-parti Altalános Iskola lett.

Kothencz Jánosné