Az 1956-os forradalom és szabadságharc dicső napjaira iskolai ünnepséggel emlékeztünk, amelyet 8. osztályos tanulóink adtak elő iskolánk nagy tornatermében.

Mivel a nemzeti ünnep eseményeiről, jelentőségéről az általános iskolás korosztály meglehetősen kevés információval rendelkezik, sőt még szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiben is sok a bizonytalanság, igyekeztünk a fontosabb események bemutatása során olyan érzelmekre ható jeleneteket színpadra vinni, amely által diákjaink megérthették, miért volt annyira fontos az ’56 októberében utcára vonuló fiatal egyetemisták törekvése: a szabadság kivívása.

Az ünnepi műsor szereplői három helyszínen szólaltak meg: a teremben, a mobil színpadon és a galéria szintjén elhangzó prózai szövegek, versek és jelenetek visszavitték a Tisza-partis diákságot és pedagógusokat a 61 évvel ezelőtti időkbe, átadták a zsarnokság ellen fellázadt, elégedetlen, elkeseredett pesti diákság utcára vonulásának, szabadságért való harcának hangulatát, majd a felkelés elfojtásának megrázó pillanatait.

Az eseményeket felidéző és a versrészleteket szavaló szereplők mellett az utcákra vonuló, felkelő, tüntető egyetemistákat megjelenítő nyolcadikosainknak meghatározó szerepe volt a műsorban: nagy odafigyeléssel jelenítették meg a követeléseiket megfogalmazó és előadó forradalmi ifjúságot.

A nézőtéren helyet foglaló diáktársak fegyelmezetten figyelték az eseményeket. Abban a jelenetben, amely azt mutatta be, hogy a Magyar Rádió épülete előtt a tömegbe lövettek, melynek következtében fiatalok vesztették életüket, megállt a csönd a levegőben.

A galériáról egyik diákunk tolmácsolásában elhangzott Nagy Imre miniszterelnök nevezetes beszéde is, majd a műsor zárásaként a változatos zenei betétek megkoronázásaként együtt elénekeltük Koncz Zsuzsa: Miért hagytuk, hogy így legyen? című dalát, melyet előzetes kérésünknek megfelelően sok diákunk megismert és megtanult az ünnep tiszteletére.

A műsorkészítés nem csak az ünnepi megemlékezés miatt volt fontos számunkra. Nyolcadikosaink olyan komoly, érett, felelős hozzáállásról tettek tanúbizonyságot, amit a készülődés, a próbák során és az előadások alatt is érzékeltünk, olyan tisztelettel, egymásra figyeléssel, fegyelmezettséggel készültek, amely büszkeséggel tölti el osztályfőnökeik és tanáraik szívét.

Köszönet nekik azért, hogy méltóképpen emlékezhettünk az ’56-os eseményekre.

Terhesné Rozik Edit, osztályfőnök (8.b)

A felvétel Dunai Rajmund 8.c-s tanuló munkáját dícséri.