Kányádi Sándor veretes gondolata egyértelműen hívja fel figyelmünket a költészet fontosságára. Mindennapi életünk örömei, nehézségei között sokszor az irodalom, a versek, az olvasás adhat reményt, biztatást, vigaszt.

Iskolánk évről évre kapcsolódik a költészet napi programokhoz. Április 11-én egy rövid iskolarádiós beharangozóval indult a nap, majd megzenésített versek tették hangulatossá a reggeli gyülekezőt. Az aulába kihelyezett paravánokon ismert klasszikus- és kortárs költők portréi mellett alsó tagozatos kisdiákjaink kedvenc versei jelentek meg, gyöngybetűkkel lemásolva, kedves illusztrációkkal díszítve. A kedvelt vagy akár kevéssé ismert versek nem csupán hagyományos módon, hanem szófelhőként is feltűntek. Újdonságként versfüzetbe gyűjtöttük a Tisza-partis pedagógusok kedvenc verseit, s ezeket „komoly” könyvformában „adtunk ki”. A különböző verseskötetek mellett ezt a kiadványt is kedvükre lapozgathatták a versszerető diákok és felnőttek egyaránt.

Azzal a jóleső érzéssel zártuk a napot, hogy ismét többek lettünk, hiszen

„a költészet mindig valami pluszt ad; színt visz néha fakó életünkbe. Megtaláljuk a ritmust, a dallamot, a szavak zörejeit a hétköznapokban, a versek visszhangoznak a lelkünkben, megcsillannak a víz tükrén. A zeneiség a versekben, a rímekben egyaránt hat. Egy teljesen más nézőpontot kaphatunk a költészet révén”.

Gazsóné Sári Mária (magyartanár)