„1956 története nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt 100 év legnagyobb boldogsága is…” (Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger)
Nemzeti ünnepünkön iskolánk 7. évfolyamos diákjai nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy felidézzék ennek a fájdalmas boldogságnak a legfontosabb pillanatait.
Igazi kihívást jelentett egy olyan műsort összeállítani, színpadra vinni, amely arra hivatott, hogy minden korosztály lelkét megérintse: az elsőstől a nyolcadikos diákig jusson el az üzenete.
Igyekeztünk versekkel, látványos jelenetekkel és az ’56-os eseményeket felidéző jól ismert zenei betétekkel megjeleníteni a szabadság ünnepét.
Diákjaink heteken keresztül készültek: tanulták a verseket, próbálták a jeleneteket, gyűjtötték a korhű jelmezeket, berendezési tárgyakat. Csaknem 50 diák lelkes és kitartó munkájának eredményét láthatták október 22-én a Tisza-partis diákok, tanárok és az érdeklődő szülők.
Reményeink szerint minden jelenlévő átélhette annak a tragikus, de felemelő 10 napnak a csodáját, melyben:
„A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak,
a zsugoriak bőkezűek lettek,
a keserűek mosolyogtak,
sőt a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek.
Örömmámor áradt szét a szívekben.
Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni.
Így maradjanak meg emlékezetünkben ezek a napok!” (Gosztonyi P.: Föltámadott a tenger)
Balázsné Szelezsán Mária, Papp-Szabó Zsuzsanna (a 7. évfolyam osztályfőnökei)
