Karácsony

2025.

„Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.”

Ezt a titkos, gyönyörű igézetet szerettük volna karácsonyi ünnepségünkön megjeleníteni, és nem is akárhogyan. Képzeletbeli történetünk egy „reptéri váróban” kezdődött, ahol a legkülönbözőbb nemzetekből való „utasok” egy hatalmas hóvihar miatt ott rekedtek. S hogy a várakozás idejét kellemesebbé tegyék, mesélni kezdtek egymásnak arról, hogy otthon, a saját hazájukban hogyan ünneplik a karácsonyt. A mese pillanatok alatt életre kelt, s a színpad túlsó oldalán megelevenedő életképek Amerikából Mexikóba, Olaszországból Spanyolországba, majd Finnországba repítettek minket, mindezt autentikus zenei aláfestés, nagyszerű díszletek és jelmezek, valamint imponáló „színészi” produkciók kíséretében.
Képzeletbeli utazásunk utolsó állomásaként hazaérkeztünk Magyarországra. Az énekkar előadásában felcsendült a Mennyből az angyal, megidézve az ünnep igazi lényegét.
A karácsonyi ünnepséget Juhász Gyula fent idézett verse után az énekkar és a tanári kórus közösen éneke, a Csendes éj zárta.

Reményeink szerint a „varázslat” célba ért. Átélhettük, hogy mennyire fontos időt szánnunk egymásra, a közösen átélt, meghitt pillanatokra.

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben!”

(Juhász Gyula: Karácsony felé)

Balázsné Szelezsán Mária