„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.”

(Juhász Gyula)

Március 15-e a magyar nemzet emlékezetében nem csupán egy naptári dátum, hanem a bátorság, az összefogás és a tenni akarás örök szimbóluma. 1848 tavaszán egy maroknyi fiatal, a „márciusi ifjak” bebizonyították, hogy a hit és az akarat képes megváltoztatni a történelem menetét. Amikor kokárdát tűzünk a kabátunkra, nemcsak a múlt hősei előtt tisztelgünk, hanem hitet teszünk a saját szabadságunk és közösségünk értékei mellett is.

Iskolánk közössége idén is különös gonddal készült az évfordulóra. Az ünnepi műsorban 46 tanuló szerepelt. A forgatókönyv megvalósítása komoly munkát igényelt. A koreográfiák betanulásán át, egészen a technikai háttérmunkákig minden folyamatban a tanulók kreativitása és lelkesedése is megmutatkozott.

A színpadon megelevenedtek a Nemzeti dal jól ismert sorai, és modern elemekkel fűszerezve láthattuk, mit jelent a mai fiatalok számára a „haza” fogalma. Kovács-Kalic Katica éneke, a lányok tánca és előadása, a fiúk lelkes „forradalma” mind-mind kimagasló teljesítmény volt. Megható volt látni, ahogy a közös munka, az együtt gondolkodás, egymás segítése hogyan alakult át méltó megemlékezéssé. Köszönet illet minden segítő szülőt, pedagógust, iskolai alkalmazottat, akik egész héten szorgoskodtak a siker érdekében.

„Az ünnep nem a díszletekben, hanem a szívünkben dől el.” – Ez a gondolat hatotta át az egész délelőttöt, hiszen a diákok előadása bebizonyította: 1848 lángja a mai napig fényesen ég az ifjúságban.

Köszönjük minden szereplőnek és segítőnek a lelkiismeretes felkészülést, mellyel felejthetetlenné tették számunkra ezt a nemzeti ünnepet!

Vinczéné Faragó Anikó
a 6.b osztályfőnöke, a megemlékezés szervezője